Nagyon hosszan vártuk már a kisembert, vasárnap el is elindult éjjel, hogy körülnézzen a nagyvilágban, de valamiért abban maradt a folyamat, inkább még rápihent és a következő éjszaka újra kezdtünk dolgozni ezen a megszületésen.
Nagyon nagy harc volt, sok megpróbáltatással, hosszú órákon keresztül, szerencsére Benedek jól érezte magát, a szívhang alapján, én már kezdtem magam egy másik dimenzióban érezni, ami inkább volt szürreális, mint valóságos, mint egy élő Dali kép lettünk volna ott a szülőágyon.
Sok-sok óra eltelte után végül beszorult az én kis fickóm és az utolsó pár nyomás már nem segített, császár segítségével látta meg a napvilág helyett a lámpafényeket.
Kicsi bőre szürkés-lilában játszott, nem létező fogacskái vacogtak a hideg helységben. Furcsa kis sapkája egész becsúszott a csöpnyi homlokába.
Nyolc óra elteltével már összeköltöztünk, én egy kórházi ágyat foglaltam el. Ő egy kicsi bevásárlókocsit. Így kezdődött a közös, kinti életünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése