Lássuk csak, mi is történt decemberben Benőkével. Elég sok ünneplésben, vendégségben volt része a lurkónak, ami sokszor a kedvére való tevékenység volt. Nagyon sokat magyaráz mostanság, egész nap mondja a történeteit a maga nyelvén, néha megfűszerezve számomra is érthető szavakkal. Kedvence a "baba", amit éjjel nappal mond, mindig saját magát emlegetve. A "nemnemnem" is gyakran előfordul, nagyon sokszor elmondja, csak, hogy én is biztosan meghalljam, megértsem. Leginkább amikor öltöztetni szeretném, akkor használja előszeretettel. "Te te te" a másik kedvence, ezt mindenre mondja, ami nem Ő, tehát nem baba.
Már négy foggal büszkélkedhet, mint egy igazi kis rágcsáló, meg is harapdál mindent, ami a fogai közé kerül. Képes megenni teljesen bababiztosnak eladott játékokat is, egy labda és egy babakönyv is az áldozatául esett Benőke fogainak.
Most már nem utál hason lenni! Már több percen keresztül is eljátszik így, saját önszántából. Lábacskáit maga alá húzza, kezével ügyesen kinyomja magát és már mindig azt gondolom, hogy na most már mászni kezd, de nem. Inkább visszahencsereg a hátára és úgy mókázik tovább.
Az alvás még mindig sok-sok felvonásban történik éjjelente, ez mit sem változott. Van, hogy már nem csak sírdogál, vagy ordibál, mikor nem talál maga mellett, hanem " mamamama" hívószóval veri fel az éjszaka csendjét. Én mindig azt mondom neki, hogy anya vagyok, de Ő mamának hív, de az is lehet, hogy nem rám gondol? :-)
 |
| ez a rózsaszínű kacsa mit keres itt? |
 |
| simizem a kutyát, nem tépem ám |
 |
| a labdámat szeretnéd? |
 |
| nem érek rá, Murcival folytatok megbeszélést |
