Bécs

Októberben egy szép hetet töltöttünk Bécsben. Remek szórakozás volt, még pont kifogtuk az utolsó őszi napokat eső nélkül és az igazi hideg is csak a kirándulásunk végén ért minket, no de nem váratlanul, mindenkinek volt téli szerelése is. Benőke látta az állatkertet, amit módfelett élvezett, szebbnél szebb kastélyokat, parkokat, épületeket, amiket jól tűrt. Legnagyobb élménye és barátai a lovak és kacsák voltak. Minden lovat meg akart simogatni a szárnyasokat meg nagy kedvvel etette, amit Ő úgy hív, hogy damma, utalva itt a hangra, ahogy eldobja a kezéből a kekszet, vagy bármit. Egyébként rengeteget beszél, már nem tudom felsorolni az összes szót, hogy mit tud, mert olyan sok van már a használatában. Természetesen a ló az paci, a kacsa meg kácsááááá, és ezt elég hangosan ejti, mert annyira örül, ha meglátja őket. :-)

Másik nagy otthoni kedven a Kisvakond meséi lettek, mindennap néz belőlük, de érdekes módon a vakond még csak vaaaaa, pedig ezt tényleg sokszor gyakorolja mondani. 

ez csak úgy szép

húúú, tényleg jó nagy ez a templom Apa

jó kis alagút

no most ide felmászhatok vajon...

áááá, ide anya is befért

kár, hogy nem tudok németül jókat beszélgetnénk

őr vagyok

ez a mókus nagyon rajta akart lenni a képen

tényleg cuki vagyok itt

no ez a kacsa vajon meddig megy el a közeledésben

spanyol lovasiskolánál

jaj de szép Bambik vagytok

ennétek a kajámat mi?

no jól van, Te is kapsz belőle

anyával szédülünk

nagypapa bújkál

ha már állatkertben vagyunk, miért nem igazi macit nézünk?

vörös pandák

elefánt nagy kedvence Benőkének

jó kis játszótér

szép a csúszda is